A nagyvállalatok egyre több tevékenységet szerveznek ki külsős cégeknek, mert ez több szempontból is ideálisabb megoldás, mintha maguk fordítanának rá időt és energiát – ha tapasztalt szakemberekre bízzák az adott feladat elvégzését, azzal végső soron költséget takarítanak meg.
Sokan magától értetődőnek veszik, hogy leltározás idejére ideiglenesen szüneteltetik vállalkozásuk működését.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen gyakorisággal érdemes leltározni.
Kereskedelmi és gyártói oldalon egyaránt az év vége és az év eleje a leltározás időszaka. Sok helyen az úgynevezett „kötelező rossz”, amit minden évben legalább egyszer végre kell hajtani, mert ha nincs valós kontroll a készletek mennyisége felett, az számos problémát vonhat maga után.
Még a legkisebb cégeladás is számos üzleti teendővel jár, amik között előkelő helye van a leltározásnak is. Hogy miért?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (számviteli törvény) csak a leltárkészítési kötelezettséget szabályozza, a leltárról és a leltározásról nem rendelkezik, ezek részletes szabályait a vállalkozónak a számviteli politika keretében kell meghatároznia.
Leltározás előtt gyakorta felmerül a kérdés: ki végezze az áruleltárt? Az alkalmazottak, akik tapasztalatukból adódóan már jól ismerik a cég termékeit, a belső folyamatokat?
Olvass tovább
A belső leltárkészítési és leltározási szabályzat nyomvonalán haladva, megkerülhetetlen lépése a hatékony és precíz leltározásnak, hogy leltározási ütemtervet is készítsünk.
Mielőtt laikusként végképp elveszne a leltározási módszertanok útvesztőjében, segítünk kicsit. Azért, hogy a soron következő leltári tevékenység már gördülékenyebben menjen, érdemes átolvasnia a leltározási módszertanokról összeállított rövid bejegyzésünket.
Az e-kereskedelem Magyarországon dinamikusan fejlődő kereskedelmi forma.
